Sziasztok! Tudom,hogy nem tartottam be az ígéretemet,miszerint minden héten lesz rész. Sajnálom,de nem voltam itthon. Na de nem is húzom az időt magyarázkodással,itt a rész,jó olvasást. Ja és még annyi,hogy nem nagyon vagyok jártas az olyan helyzetekben,amibe most Tom került,ebben a részben. Ha nem valósághű (főleg ha valaki nagyon tisztában van az ilyen dolgokkal) akkor sajnálom. De hát nem az a lényege,hogy elrugaszkodik a valóságtól? :) Na de most már tényleg itt a rész.
2. rész: Váratlan dolgok sorozata
Pár perc múlva,miután végigolvastam a mappát,azt hittem rosszul látok vagy rosszul leszek / vagyok. Nem is érzékeltem az idő múlását,csak akkor tért vissza az időérzetem,mikor már a kanapén ültünk. De még mindig nem fogtam fel amit olvastam. Túl nehéz volt elfogadnom. A rendőr és a többi ember elég furán nézett rám,mikor rájuk pillantottam. De hát,mit kellene ilyen esetben reagálnom? Fel lehet ezt fogni? Hogy tudnám elfogadni,hogy……hogy Stella meghalt? Én pedig apa lettem!? Jó 10 perc után a gyámügyis hölgy megköszörülte a torkát,erre figyeltem fel.
- Uram,minden rendben van? – hölgy
- Iiiigen,azt hiszem.
- Nem néz ki valami jól.
- Gondolom! De még ezt nem tudom fölfogni,túl nehéz. Most mi lesz a két kisbabával
Tudják,nem számítottam erre a szituációra.
- Azt akarja mondani,hogy nem tudott a kisbabákról?
- Nem! Tudtam,hogy Stella terhes! Lényegében arra nem voltam kész,hogy lássam a gyereket.
- Rendben. A kérdésére válaszolva,mivel úgy hallom,hogy tudja,hogy maga az apa, ön az elsődleges gyám jelölt.
- Öhmm ez azt jelenti,hogy nálam maradnak? Nem vagyok jártas ezekben a dolgokban.
- Igen,amennyiben megfelel a feltételeknek,és ha ön is így akarja. Erőltetni felesleges,csak baj lesz belőle. Tehát! Szeretne a gyermekek gyámja lenni?
- Iiigen szeretnék.
- Rendben! Jobb szeretnénk,ha a kicsik minél előbb biztonságban lennének ezért most megnézzük a körülményeket,ha magának megfelel.
- Öhm….persze,csak nyugodtan.
- De még mielőtt elkezdenénk, szeretnénk ha ezek után eljönne velünk a kórházba. Apasági teszt miatt,természetesen. Nem bizzuk a véletlenre.
- De teljesen biztos,hogy én vagyok az apjuk.
- Igen,de ezt muszáj. – bólintottam. - Tehát kezdjük.
Vagy két órán keresztül vizsgálódtak a házban,én pedig próbáltam felfogni az elmúlt pár óra eseményeit: Egyik percben még teljesen normális 22 éves férfi vagyok másikban pedig apa – legalábbis apajelölt. – Mindent átnéztek,az egész házat felforgatták,közben minden hülyeséget kérdezgettek. Később elmentek külön,kértek maradjak kinn a szobából. Pár perc elteltével kijöttek,és bejöttek a nappaliba,ahol én tartózkodtam.
- Szóval! Nem látjuk annak kétségét,hogy minden feltétel megvan.
- Ez jót jelent nekem?
- Igen! Nagyon is jót. Most pedig ahogy megbeszéltük menjünk a kórházba!
Egy órán belül kész is voltam az apasági teszttel. Gyorsítottan kértem,jó pár eurót otthagytam a dokinál,hogy minél előbb túllegyek rajta.
5 további óra elteltével kijött az orvos és egy borítékot adott át. Azonnal,habozás nélkül kibontottam és olvasni kezdtem. Hááát……. Nem nagyon értettem,hogy mi áll benne de a lényeget kiszűrtem. Olvasás közben a babahordozókba alvó két csöppségre pillantottam. Mikor a papír végére értem,már patakokban folytak a könnyeim. A levél nyíltan kimondta: 99,5 %-ban én vagyok az apa.
Mikor haza értünk,mivel még mindig kísérgettek, a védőnő- aki idő közben csatlakozott- megmutatta,hogy hogyan kell megetetni,mikor fognak kelni…stb,stb. Ellátott csupa hasznos tanáccsal,plusz egy kötet könyvet adott mellé,mondván,hogy olvassam el őket,mert ebből megtanulhatok mindent. Haza fele úton megálltunk,beszereztünk egy pár olyan dolgot,amit feltétlen muszáj.
Otthon még megmutattak pár dolgot,és otthagytak. Ekkor jutott eszembe,hogy Bill nem is tud róla. Gondolkoztam,hogyha felhívom,talán elrontom a bulit,de most tettem rá.
Pár órája közölték vele,hogy meghalt a barátnőm, és,hogy egy kisfiú és egy kislány édesapja vagyok. Szerintem elég nyomos érv,hogy felhívjam az öcsémet. De Stella emléke már megint könnyeket csalt a szemembe. 10 perccel később már hívtam is Billt.
- Szia öcsi!
- Sziiiia bratyó! Mi ez a sírós hang?!
- Bill személyesen szeretném elmondani! Kérlek gyere haza!
- Valami baj van? Mintha sírtál volna! Tom,minden rendben?.....Azonnal indulok.
- Nem Bill nem vagyok jól és semmi nincs rendben! Siess légy szíves!
- Oké! De ugye nem anyuékkal vagy valamelyik családtaggal történt valami? Amúgy sírtál? Az igazat!
- Nem,történt olyan baj amire te gondolsz! Igen,sírtam! Csak indulj el! Könyörgöm!
- Oké,oké! Higgadj le!
Miután letettük a telót, kivettem a két kisbabát a hordozóból. Még semmilyen papírjuk nem volt meg,így mindent nekem kell elintéznem,ami még várhat pár napot. Jhaj még nevet is adni kell nekik! – Ugyanis Stella csak a Kaulitz nevet adta meg,mikor a babák születtek. - Na majd Billel közösen eldöntjük,hogy mi legyen. Ja és ha ez nem lenne elég még minden baba holmit be kell szerezni. Amit most hoztunk az csak pá napig tart ki. Csak a legszükségesebb dolgok vannak itthon,mint,pl: tápszer,pelus, pólya szerű valami,meg baba tusfürdő. Na majd holnap elintézek mindent,vagyis megpróbálok. De hál’ a jó égnek már csak pár papír hiányzik. Holnap ehhez jó korán kell kelnem az biztos. Az is jó hír,hogy a legegyszerűbb dolgokat, mint pl. etetés, fürdetés,pelenkázás….már nagyjából tudom. Csak gyakorlás kérdése és biztosan jó apa válik belőlem. Anyuék pedig biztosan átsegítenek a kezdeti nehézségeken.
Namármost! Van egy kis ami nem is olyan kicsi,gondom! Hogyan mondom el Billnek,hogy nagybácsi lett és hogy Stella…… Mégse tálalhatom csak úgy,hogy; hahó öcsi, van két gyerekem,amúgy Stella meghalt. Áááá ez így tök abszurd lenne. Na majd menet közben megpróbálom elmondani valahogy. Végül is valami rosszra számít.
Na ezen nem is gondolkodok tovább inkább írok egy levelet Billnek és elmegyek lefektetni a kicsiket és én is alszom.
„ Bill!
Kérlek ne haragudj rám,hogy így haza rángattalak egy jó buliból. De van amit muszáj tudnod,amit telefonon nem mondhatok el. Még így,levélben sem. Jól sejtetted van egy kis (nagy) gond. Kérlek,bármit hallasz,bármit látsz a konyhában ha bemész egyáltalán ilyen későn,ne ijedj meg. Nem mondok el semmit,hátha rájössz a dologra. Ígérem,hogy holnap mindent elmondok,részletezve. És nagyon remélem,hogy segíteni fogsz nekem,legalább a kezdetekben. Ezt a bizonyos dolgot senki nem tudja még,csak én. Kérlek ne hívd anyut ilyen későn,sőt senkit. Én szeretném elmondani neked ezt. Remélem megfogsz érteni. Sajnálom,hogy így hazarángattalak és most semmire nem kapsz választ,de nagyon fáradt vagyok és ideges és szomorú. Nem bírtam ébren maradni és megvárni míg hazajössz.
Tudom,hogy most fél éjszakát átfogod idegeskedni amiatt,hogy csináltam valamit, magammal. De ne félj semmi bajom,nem tettem olyasmi dolgot mint amire te gondolsz. Fizikailag teljesen jól vagyok. Reggel remélem tudunk beszélni. Légy szíves ne menj el hazulról míg el nem mondtam neked ezt a dolgot.
Aludj jól,és ne aggódj miattam….
Bátyád: Tom”
A levél megírása után már vittem is a kicsiket az ágyamba. Igen, nálam aludtak mert nem akartam egy idegen szobába hagyni őket.
Reggel a gyerekek sírására ébredtem föl,na meg Bill csodálkozó arcára………
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése