2013. augusztus 24., szombat

Apabőrbe bújt rocksztár

Sziasztok! Meghoztam a történet következő részét, amihez nem főznék semmit. Jó olvasást hozzá!

35.:  Bosszú

A beszélgetés, ami közben kipanaszkodtuk magunkat annyira elhúzódott, hogy Bill végül a régi szobájában aludt, bár itt lakik a szomszédban, de állítása szerint annyira álmos volt, hogy nem ment haza. Igazság szerint én valahogy jobban szeretem, ha Bill itt van a házban mivel, így közelebb van hozzám és jobban tudok figyelni rá, na, nem mintha kéne.

-         Sziasztok! – mentem le reggel a konyhába, ahol már mindenki ott volt.
-         Apa, ma lesz a plázában egy leárazás és oda mindenképp el kell mennem. Ugye elviszel? – kérdezte a lányom, így korán reggel
-         Nem, és sehogy nem mész el kisasszony, ugyanis szobafogságban vagy, ha nem tudnád. – válaszoltam neki
-         De apa! Ez csak ma van érvényben és tudod nagyon jól, hogy a riválisom is rákattan az ilyen cuccokra és akkor ő fog győzni, amit nem hagyhatok!
-         Nem érdekel! Viseld a tetteid következményét! Majdnem kirúgtak az iskolából, kishiány botrányt csinálsz és még te vagy felháborodva a szobafogság miatt? Helyedben hallgatnék! – mondtam szigorúan
-         De!
-         Charlotte, jobb lenne, ha hallgatnál apádra és azt csinálnád, amit mond!

Miután vége lett a reggeli kis vitánknak a lányom felrohant a szobájába és szombat révén csak unatkozott. Később láttam, hogy átmegy hozzá Chris is és egy jó darabig ott is maradt.
Később csengettek:

-         Sziasztok! – köszöntem feltehetően Charlotte barátnőinek
-         Szia, a lányod? – kérdezte az egyik lány
-         Nem mehet sehova két teljes hétig! Nem tudom, mennyit tudtok az iskolai incidensről, de az miatt szobafogságban van. Ne is hívjátok, ugyanis a telefonját is elkoboztam.
-         Akkor, szia. –majd elmentek valahova, de akkor láttam, hogy Bill közeledik Rikkivel
-         Mi a helyzet? – engedtem őket be a házba
-         Jessie dolgozik, nekem szólt David, hogy menjek be a stúdióba; ugye itt maradhat Rikki?
-         Persze, nem probléma, eggyel több gyerek, mit számít!? Menj fel Charlotte szobájába ott vannak!

Eközben a gyerekeknél:

-         Nos, az ősök ugyanúgy szobafogságra ítéltek, de ezt meg kell bosszulni, elvégre Kaulitzok vagyunk igaz? – buzdította őket Charlotte, mintha nem lennének így is bajban
-         Igaz, de ha kiderül még nagyobb büntetés vár ránk! – világosította fel a testvérét Chris
-         Nem baj! Legalább rájönnek, hogy nem vagyunk szentek! – vágta rá Rikki
-         Azt mondom, csináljunk házi bulit, amint elmennek itthonról! Attól apám a falra fog mászni! – javasoltam Chris
-         Oké, de ahhoz kellenek emberek is, de a telefonjainkat elvették, laptop nuku és minden egyéb elektronikai eszköz is nuku. A piával is lesz gond, de azt meg lehet oldani. – vág az esze Rikkinek azt nem kétség
-         Mikor és hol legyen a buli? – lelkesedett Charlotte
-         Itt, az időpontot nem tudom, majd kitalálom. De az is jó lenne, ha a szobafogságok után csinálnánk meg ezt. Egy kis megtorló buli nem árthat! – állt elő Rikki az ötlettel

Eközben lent:
Miközben mosogattam gondolkodtam a gyerekekre kiszabott büntetésről, Billről, és erről az egész életről. Mit rontottam el, hogy 36 évesen egyedül élek és még csak felém se néznek a nők? Miért van az, hogy Gustavnak és Georgnak normális családjuk van, Bill is megtalálta a régi szerelmét és vele együtt a lányát, én pedig itt vagyok egyedül két gyerekkel.

Vajon rám talál majd az igaz szerelem vagy örökre egyedül maradok? Minden kiderül… 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése