Sziasztok! Meghoztam a 38.részt is, ami azt jelenti, hogy már csak kettő rész van vissza! Jó olvasást hozzá! :D
38.: Boldogító igen
A nyári szünet egyet jelentett az ikreim számára: aggódás,
várakozás.
Hihetetlen, hogy nemrég még csak totyogtak, ma már
felnőttként mennek az egyetemre. Mindketten boldog párkapcsolatban élnek, és a
jelenlegi párjukkal képzelik el a jövőt, ami szülői szemmel kicsit nevetségesen
hangzik; 18 évesen már megvan a választottjuk.
Jelenleg 39 éves vagyok, és én is csak párkapcsolatban élek
a barátnőmmel, Riával már évek óta. Szeretjük egymást, persze mint minden kapcsoltban
itt is vannak viták, de csak a legkisebb dolgokról.
Hetek óta készülök egy nagyon fontos dologra, amit ma fogok
megtenni és életem talán legmeghatározóbb eseménye lesz ez a közeljövőben.
-
Bill, így jól nézek ki? – kérdeztem az öcsémet még az
indulás előtt
-
Ne izgulj már, ennél jobban csak egy 39 éves férfi néz
ki jobban! – nevetett miközben az Iphone-ján szórakozott.
-
Ki? Ismerem? Elveheti tőlem Riát? – kezdtem bele, mivel
nem esett le, hogy kire gondolt
-
Ismered, nem fogja elvenni tőled álmaid nőjét, a neve
Bill Kaulitz – Trümper. – nevetett rajtam
-
Bolond! Na, komolyan milyen vagyok? – vettem vicc
nélkülire a dolgot
-
Helyes, mint midig, csak ne izgulj már ennyire!
Nemsokára el is indultam a randi helyszínére, ahol Ria már
várt rám.
-
Szia, kicsim! – csókolt meg mosolyogva
-
Szia, gyönyörű vagy! – mondtam neki, miután végignéztem
rajta
Sokat beszélgettünk és nevettünk. Tudtam, hogy nem szabad
elfejtenem, hogy miért hívtam ma randira őt.
A találka végén mikor már nem bírtam várni asz izgalomtól
feltettem neki a kérdést, amit már régóta megtehettem volna.
-
Ria, hozzám jössz feleségül?
-
Igen! – csókolt meg olyan lendülettel, hogy hátra estem
Boldogan ültünk be az autóba, majd indultunk haza, amikor
láttam, hogy valamit titkol előlem a menyasszonyom. Mikor hazaértünk nem bírtam
tovább és rákérdeztem:
-
Mi a baj? – mióta megkértem a kezedet nem is tűnsz
olyan boldognak
-
Nincs semmi, csak el akarok mondani valamit, amire még
nem vagyok felkészülve teljesen, mivel nem tudom, hogy mit fogsz erre reagálni.
-
Mond mi az és meglátjuk, hogy mi lesz belőle, ne félj!
– kérleltem, mivel meg akartam tudni, hogy mi a baja.
-
Tom, hathetes terhes vagyok! – hunyta le a szemét
-
Babát vársz? – tettem fel neki az igencsak bugyuta
kérdést
-
Igen, tudom, el kellet volna mondanom rögtön a
vizsgálat után, de nem mertem! – mondta meg az igazat
-
Ez fantasztikus! Úja gyerekem lesz, és és és….
Pár héttel később mindent elmondtunk anyuéknak és Ria
szüleinek is. A babánál mindnet rendben találtak, semmi baja hál’ Istennek.
Közben készülődtünk gőzerővel az esküvőre is, ami még a baba
érkezése előtt lesz.
Bill itt is meg szeretné mutatni a kreativitását, ezért ő
tervezi a menyasszonyi és a vőlegény ruhát is. Mondjuk, nekem elég lenne egy
öltöny is, de az öcsém szerint, nem jó az úgy.
Az esküvő előtt néhány nappal már készen állt minden a
dologra. Az öltönyön az utolsó simítások is megvoltak, a menyasszonyi ruha
elvileg gyönyörű, legalább is Bill állítása szerint, mivel én babonából nem
láthatom. A szüleink szinte minden terhet levettek a vállunkról, tehát
megszerveztek, előkészítettek mindent, nekünk csak oltár elé kell menni.
Az esküvő napján annyira izgultam, mint még soha életemben,
de mindenki szerint ez a normális. Fel és lejárkáltam a szobámban és
gondolkodtam. A gondolataimnak semmi közük nem volt egymáshoz, de szükségem
volt erre. Nem gyújthattam rá, pedig szükségem lett volna egy szél (vagy több)
cigire, de Ria kedvéért és a babáért nem teszem, tudom jól, hogy ilyenkor
vigyázni kell a dolgokkal, nem szabad minden hülyeségnek kitenni a kismamát.
Riát az apja kísérte az oltár elé, ahol a pap elmondta a
szövegét, majd összeadott minket.
- Férj és feleséggé nyilvánítalak titeket! Csókoljátok meg
egymást! – mondta, majd egy óriási tapsvihar tört ki, és mentünk bulizni, ami
nem tartott három éjszaka és három nappal, de azért hajnalig igen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése