Sziasztok! Meghoztam az új részt,így egy hónap elteltével, amiben David szemétkedik egy kicsit Billel. Jó olvasást hozzá! :D
5.: I’m not afraid
Első gondolatomat el kellett vetnem, nem anyu volt, hanem
Barbi.
-
Jó reggelt édes. – mosolyogtam rá, mire elpirult
-
Szia, Bill, csak szólni akartam, hogy elmegyek.
– mosolygott, miközben magam mellé húztam
-
Muszáj
elmenned? – pillantottam rá kétségbeesetten, miközben puszilgattam
-
Nem, tulajdonképpen, csak azért akartam, hogy ne
zavarjak, ha esetleg programod van. – mondta őszintén, mire felnevettem
Miután felöltöztem kimentünk a konyhába, ahol Tom már tevékenykedett.
-
Sziasztok! –nézet végig a barátnőmön, majd
elismerően rám
-
Barbi, ő Tom a bátyám és fordítva! – mutattam be
őket egymásnak, mire ők két puszi kíséretében köszöntek egymásnak
Leültünk reggelizni, ami ma tojásrántotta volt. Kiderült,
hogy Barbi is vegetáriánus, és állatvédő. Több szervezetet is támogatott már,
az állatok megmentésére és gyógyítására. Öröm, volt hallgatni, hogy mennyit
jótékonykodott még úgy is, hogy nem anyuci és apuci pénzeli.
-
Ma be kell mennem próbálni, de te is jöhetsz
velem, ha szeretnél. Később pedig elmehetnénk valahova.
-
Rendben, csak előbb segítek a bátyádnak….
-
Nem, nem menjetek csak, fiatalok vagytok…
Komolyan mintha, Tom ötven éves lenne. Hamar elkészültem,
ezért Barbihoz mentünk először, hogy lezuhanyozzon és átöltözzön.
-
Szép lakásod van! – néztem körbe, miközben rá
vártam
-
Köszönöm, még anyuék vették nekem az egyetemi
éveimhez, hogy ne kelljen kollégiumban élnem.
-
Egyetemre jársz? – kérdeztem döbbenten
-
Nem, nem vettek föl, plusz a tandíjat ki sem
bírnám fizetni.
Ezután már indultunk a próbaterembe, ahol David már megint
kioktatott, hogy hogyan kell énekelni meg minden ilyen egyéb. Egyébként nagyon
jó hangulatban telt az egész, tekintve, hogy ott volt a barátnőm, aki mindvégig
engem figyelt. Tudtam, hogy most nincs zene, nem tévedhetek, és egy hang sem
csúszhat félre. Mikor már harmadszor próbáltatta el velem David ugyanazt
rájöttem, hogy mit akar, ezért félre hívtam úgy, hogy a Barbi ne hallj meg a
beszélgetésünket.
-
David, tudom, hogy azért csinálod, hogy minél
később és kevesebb időd tudjak Barbival tölteni! Miért vagy velem ilyen?
-
Mert nem akarom, hogy minden a karrieredre
menjen. Szerelmes vagy, majd kihevered, én sem kis áldozatot hoztam a
zenekarért, neked is kell! – förmedt rám a menedzserem
-
Nem érdekel, 16 éves korom óta nem volt egy
normális barátnőm, mert mindegyiket elüldözted mellőlem. Más 25 évesnek már
családja van, nekem meg senkim.
Nemsokára hazamentünk ahol Barbi komolyra terelte a szót,
pedig én mást terveztem.
-
Bill, ez nekem nem megy. Érzem, hogy te nem akarod elmondani a
rajongóknak, hogy mi együtt vagyunk, de én nem akarok bujkálni. Azt szeretném,
hogy ha megkérdezik, hogy van-e barátom nyugodtan mondhassam, hogy van, a Tokio
Hotel énekese. De az a helyzet, hogy félek tőlük, félek, hogy megtámadnak vagy
bármi más.
-
Nem kell félned tőlük. Elfogom mondani nekik,
csak nem most rögtön. Az előző barátnőimet sem mondtam el, mert tudtam, hogy
nem lesznek velem sokáig. Téged viszont szeretlek, és nem hagyom Davidnak, hogy
szétszedje a kapcsolatunkat a hülyeségeivel. Azt szeretném, ha velem maradnál
és boldogan élhetnénk. Nem félek elmondani nekik, van bennem annyi, hogy eléjük
állok ezzel a ténnyel. Ha valakinek nem tetszik, akkor max. már nem fog
szeretni minket.
-
De az nektek visszaesést jelent és kevesebb
pénzt nem? – kérdezte már a sírás határán
-
Nem érdekel, annyi pénzem van, hogy akár életem
végig eléldegélhetnék belőle. Szeretlek; hosszú idő óta szerelmet érzek egy
lány iránt. Ne utasíts vissza ezért.
Sikerült meggyőznöm, így nem hagyott el, ami nekem konkrétan
világ végét jelentette volna.
-
Megígérem neked, hogy később be fogom jelenteni,
hogy a barátnőm vagy. És nem fog
érdekelni más véleménye, csak az számít, hogy mi együtt legyünk. Szeretlek
kicsim.
Nemsokára Barbi már a mellkasomon szuszogott, ami, így ennyi
év után furcsa érzés volt, de határozottan jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése