2014. december 23., kedd

World behind my wall

Sziasztok! Meghoztam a legújabb részt, ami azt jelenti, hogy már csak kettő van hátra, amit valószínűleg szilveszter előtt hozok! :) Jó olvasást hozzá! :)

28.: Hajrá

Reggel már korán felkeltünk, hogy mehessünk Davidhoz az ötletünkkel. kaja után felöltöztem, belőttem a hajamat majd kiálltam az autóval.

-          Tom, kész vagy már? – kérdeztem, mivel már tíz perce vártam a bátyámra
-          Itt vagyok, csak nem találtam a dzsekimet.

A kocsit kivételesen én vezettem, mivel el akartam terelni a figyelmemet.  Az, az igazság, hogy baromira izgultam, talán ennél jobban csak az első meghallgatásunkon.  Nem tudtam, hogy mi vár ránk, lehet, hogy kidob minket David. Mindenesetre a lakására mentünk, ott egyszerűbb beszélni vele.

-          Sziasztok, fiuk! Miben segíthetek? - mosolygott ránk, miközben leültünk
-          Most hülyének fogsz nézni minket, de egy fontos dolog miatt jöttünk ide, hozzád. Tudom, hogy valószínűleg találtál már másik bandát, akit menedzselhetsz, akik tuti nem állnának eléd azzal, hogy befejezték, nem csinálják tovább. Már egy jó ideje gondolkodtam rajta, de amikor tegnap meghallottunk Tommal egy Tokio Hotel számot mindketten biztosan tudtuk: folytatni szeretnénk.  Nekünk ez az életünk, nem tudunk mást csinálni. Három év kellett ehhez, de rájöttünk. Mit mondasz erre? – egy darabig csöndben ült, szerintem lesokkoltam a szövegelésemmel
-          Hát nézzétek; nem tudom igazából. Szerettem veletek dolgozni, de ti feladtátok, mi a garancia arra, hogy másodjára nem tennétek meg? Egyet gondoltok. és újra előálltok ezzel. Fiuk, a zeneipar nem így működik. Nem léphettek le csak úgy, amikor ti azt gondoljátok …
-          Gondold át! – kérte Tom, mire David felállt a helyéről
-          A srácok mit mondtak erre? Tudnak róla?
-          Igen, tegnap beszéltünk velük, és ők is akarják ezt az egészet. – lelkesedtem, mert azt hittem simán rábólint
-          Oké, tíz percet kérek! Elmegyek az irodámba, gondolkodom, ti addig hívjátok ide Gustavot és Georgot. Nem szeretnék elkapkodni semmit.

Miután David kiment a nappaliból felhívtam a skacokat, hogy azonnal jöjjenek ide, mert helyzet van.  Személy szerint tűkön ülve vártam , hogy David visszajöjjön, és azt is, hogy a két G ideérjen. Semmi kétség, ezt akarom csinálni. Újra fellépni, és bejárni a világot négyesben. Persze Gordonnál is jó helyünk van, de azért mégsem az igazi; nincs meg az a filingje.
Idegtépően lassan teltek a percek, pedig David csupán negyed órát volt távol tőlünk. Úgy tűnt, mintha már órák óta a hatalmas ház nappalijában ülnénk.

-          Sokat gondolkodtam! – jött ki David hozzánk - Nagyon jó csapat voltunk együtt, sok szép emlék köt hozzátok. Ti feladtátok a karriereteket, hogy normális életet élhessetek, de most újra akarjátok kezdeni. Remélem tudjátok, hogy nem lenne egyszerű visszatérni a zeneiparba, ami szinte mindien héten változik. Nagyon sok rajongót elveszítettetek három év alatt, és sok új dolog jelent meg ennyi idő alatt.  Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a Tokio Hotelnek sikerülni fog a visszatérés! Vágjunk bele srácok! – azt hittem, hogy rosszul leszek, mire kimondta
-          Ez most…
-          Komoly! – vágta rá a menedzserünk

A nap folyamán még sokat beszélgettünk a folytatásról.  Elterveztük, hogy lesz néhány visszatérő koncertünk a régi dalokkal, majd hozzálátunk egy új albumhoz.  Már előre látom, hogy imádni fogom az egészet!
Persze még sok munka van addig, hiszen a hangomat újra „be kell járatni” és újra össze kell szoknunk. Nem arról van szó, hogy nem énekeltem három év alatt, de azért nem annyit, mint szoktam. A zene suliban és a színpadon nem ugyanaz. 
Igazából annyira gyorsan történt minden, hogy nem is tudtam felfogni a dolgokat. Annyit észleltem az egészből, hogy már Berlinben állok az öltözőmben.

-          Fiuk, nagyon jól csináltátok próbán, szuperek vagytok még mindig, de most még jobban oda kell tenni magatokat, mint eddig. Nagyon sokan jöttek el, hogy lássanak titeket, nem okozhattok csalódást! – mondta David, majd Kikísért minket a színpadig


Annyira jó érzés volt újra kiállni ennyi ember elé és énekelni. Csodálatos volt, hogy sikítoztak és őrjöngtek a rajongók.  Ugyanakkor rettegtem, amikor kiléptem a színfalak mögül. Féltem, hogy nem fog tetszeni nekik, amit csinálunk és, hogy ők valami újra vágynak, de nekünk csak a régi van. Az előérzetem nem bizonyult helyesnek hál istennek. Fergeteges buli volt. Élveztem minden percét! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése