World behind my wall

Sziasztok! Meghoztam az utolsó előtti részt a történetből, ami nagy mérföldkő Bill életében. Jó olvasást hozzá! :)

29.:  Barbi

Mikor hazaértünk a koncertről annyi energiám volt még, hogy Barbival akartam beszélgetni, hogy levezessem, de a barátnőm nem érezte jól magát.

-          Barbi, vigyelek orvoshoz? – kezdtem el aggódni

-          Nem kell, biztos, csak izgultam, hogy minden jól sikerüljön. Vagy rosszat ettem.  – mosolygott rám kedvesen

-          Nem ehettél rosszat, mert akkor mi is betegek lennénk Tommal. – elkezdtem gondolkodni, hogy mitől lehet, de nem jöttem rá

Órákkal később sem volt jobb a helyzet, ezért még jobban erősködtem a korházzal, persze hiába. Makacs egy nőszemély.

Nézegettem könyveket, olvastam a neten, de semmi nem vezetett olyan eredményre, amit elfogadnék. Azt mondják, hogy a Google a barátod, hát nekem nem. Nekem az ellenségem, ezek szerint. Marha jó.

-          Próbálj aludni, talán reggelre kialszod. – tanácsolta Tom este

-          Oké – mosolygott a barátnőm, majd hozzábújtam

Egész éjszaka halottam, hogy forgolódott, de nem szóltam neki, helyezkedjen csak úgy, hogy ne fájjon a hasa.

Reggel arra ébredtem fel, hogy Barbi nincs mellettem. Furán körbenéztem a szobában, majd kimentem a nappaliba, ahol Tom ült egy szál boxerben és egy bögre kakaóval.

-          Szia! – köszöntünk egymásnak

-          Barbi? – látszik, hogy ikrek vagyunk, egyszerre beszélünk

-          Itt vagyok! – hát, a látvány enyhén sokkoló volt

-          Nincs mese, eszel valamit, felöltözöl és megyünk a kórházba! Olyan vagy mint vagy zombi, sőt rosszabb! – mondtam ellentmondást nem tűrően

-          Jó! –ahogy ezt kimondta már futott is a fürdőbe

Reggeli után, azonnal autóba ültünk és dokihoz vittem a barátnőmet. Eldöntöttem, hogy bemegyek vele, mert mondta, hogy fél az orvosoktól. Csodás!

A rendelőben sokan voltak, de kivártuk a sorunkat. Észrevettem, hogy miközben vártunk Barbi egyre jobban lett. Amikor sorra kerültünk, elmondtam a dokinak a helyzetet, aki hosszasan vizsgálgatta a barátnőmet. Már azt hittem, hogy soha nem lesz kész, és itt fogok megőszülni – mondjuk a festett szőke hajamra furcsa lenne –

-          Doktor úr, tud már valamit? – már húsz perce bent voltunk szerintem

-          Nem tudok biztosra mondani semmit, egy emelettel feljebb kell menniük, ott már biztos lesz minden.  – akárhogy néztem a fölöttünk lévő emelet az a nőgyógyászat

Felfelé azon gondolkodtam, hogy vajon hülyének néznek-e ha én is bemegyek Barbival. Mindegy, megszoktam, hogy furcsán néznek rám. A legnagyobb meglepetésemre nem voltam egyedül férfiként. Viszont mindenhol terhes nőket láttam….. Mondjuk szerintem ez egy egyszerű felfázás lesz.

Mikor végre valahára bementünk az orvos nem totojázott. Tíz perc után már meg is voltak az eredmények. Én még mindig meg voltam győződve arról, hogy megfázott a barátnőm.

-          Nos, örömhírt kell közölnöm! – mosolygott az orvos – Babát vár!

Hát, ekkorát sose tévedtem! Mindenesetre nagyon örültem neki. Ahogy kimondta a doki azonnal megcsókoltam Barbit, akin látszott, hogy mindjárt sírva fakad a boldogságtól.

-          És minden rendben van? Normális, hogy ennyire rosszul van? – lett volna még kérdésem, de szerintem nem tudna válaszolni annyira

-          Igen, ez teljesen normális ebben az időszakban. Nincs semmi baj, csak arra kérem ön, Barbara, hogy egy kicsivel több folyadékot igyon. És nagyon vigyázzon magára; mármint kerülje a cigarettát, az alkoholt és a fűszeres ételeket.  – sorolta az orvos mosolyogva

-          Hány hetes? – kérdezte a barátnőm, meghatódva

-          Jelenleg a hatodik hétben jár.

A doki még elmondta a fontosabb tennivalókat, majd ajánlott mindenfélét.

Miután eljöttünk tőle, betértünk egy patikába, ahol megvettem minden cuccból a legjobbat. Nem érdekelt, hogy mennyibe kerül vagy, hogy van annál olcsóbb. Az én barátnőmnek és a babámnak a legjobb jár.

Mikor hazaértünk Tom már várt minket, de persze a cigi ott lógott a szájában.

-          Na, mit mondott? - annyira kíváncsi

Mielőtt elmondtam volna egymásra néztünk, és mosolyogtunk.  Tom szerintem ekkor már sejtett valamit.

-          Nagybácsi leszel! – vigyorogtam rá egy ezer wattos vigyorral

-          Tessék?! – döbbent le, de láttam rajta, hogy örül

-          Kisbabánk lesz!

Tom kiörülte magát, majd miután rájött, hogy a cigi káros Barbira nézve azonnal eldobta, és kinyitotta a konyhaablakot. Megfogadta, hogy mostantól, nem csinál semmi olyat, ami nem jó a picinek, sőt azt is mondta, hogy ő majd vigyáz rá, ha megszületik, és mi kettesben akarunk maradni. Annyira imádom!