2015. március 22., vasárnap

Schrei

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását, amihez jó olvasást kívánok! :)

6.: Siker!

Reggel úgy keltem fel, hogy ma nem fogok veszekedni Billel, a buli miatt sem. Végül is rájöttem arra, hogyha ordítok vele és azt látja, hogy felidegesít, akkor még jobban fogja csinálni már csak azért is. Szépen lassan megpuhítom és ráveszem arra, hogy csináljon normális dolgokat is végre. Semmiről nem mondtam le, amit elterveztem vele és nem is fogok, csak minden még több időt vesz igénybe, mint azt először gondoltam.

-          Szia!  - köszöntem neki reggel, mikor lejött a konyhába
-          Cső, fater! Ma miért fogsz üvölteni velem? – kérdezte cinikusan, mire én majdnem rákezdtem
-    Nem fogok veszekedni veled, mert semmi értelme, ugyanis az lesz, amit én mondok! – mosolyogtam rá a mondat végén
-          Szeretnéd! – futott vissza a szobájába

Komolyan nem tudom mi tévő legyek vele kapcsolatban, akármit mondok neki felkapja a vizet vagy ellenkezik. Tudom, hogy Leona mindent megengedett neki, de ennek köszönhetően jutott idáig. Talán egy fokkal normálisabb lenne, ha én a kezdetektől ott lettem volna mellette, de most már nem tudom visszahozni azokat az időket. Most már rájöttem, hogy egy fiúnak kell egy apa, aki féken tartja és ellátja jó tanácsokkal, de sajnos engem jobban érdekelt a munka. Most viszont meg fogom nevelni ha, törik, ha szakad.

-          Ma kimegyek a haverokkal a régi gyárhoz, ne gyere utánam! – fröcsögte fél várról dél felé
-          Bill, megértem, hogy lázadsz ellenem, de ezt megtiltom! Tudom mi az a hely és nem mehetsz oda! – tettem félre a laptopot
-          De igen!
-          NEM! – mondtam hangosabban

Ezután nem beszéltünk egymással, pedig jó lett volna. Elegem van abból, amit csinál. Ezt így nem teheti meg sem velem, sem magával.
Ebéd után leültem a laptopom elé és dolgoztam egy kicsit itthonról, úgy döntöttem, hogy ritkábban megyek be, mivel itthon kell lennem a fiammal. Éppen egy dalszöveg felénél jártam, amikor csöngettek.

-          Sziasztok! – köszöntem az előttem álló két kölyöknek
-          Cső, Billt keressük! – hogy tudnak ennyire undorítóan viselkedni?
-          Ááá, veletek menne ki a régi gyárhoz! – bólintottak – Sajnos beteg lett és nem tud menni.
-          De nekünk reggel azt mondta…..
-          Igen, akkor még jobban volt. Annyira elkapta valami, hogy nem tud lábra állni – néztem szomorúan
-          Akkor mi megyünk!

Amint becsuktam az ajtót hallottam, hogy Bill jön le a lépcsőn.

-          Hol van Ash és Brad? – nézet körbe
-          A két fiú, akik itt voltak? – kérdeztem ártatlanul
-          Aha….
-          Azt mondtam beteg vagy, nem mész sehova…..
-          A k……
-          Na….! – lendítettem meg a kezemet, de inkább leengedtem

  Nem süllyedhetek olyan mélyre, hogy megütöm a fiamat. Soha nem ütöttem meg senkit és nem most fogom elkezdeni, főleg nem Billel. Szerencsére észrevettem, hogy most tényleg ideges lettem ezért bocsánatot is kért tőlem.

-          Holnap megyünk beiratkozni a suliba, ahova járni fogsz normálisan, holnapután pedig megyünk bevásárolni, mivel egy hét és kezdődik a suli. – mondtam, majd visszaültem a gépem elé
-          Ne már! Nem akarok iskolába járni!
-          Nem érdekel, hogy mit szeretnél!


Tudom, hogy nem szép így beszélni saját fiammal, de egyszerűen nem megy vele másképp. Változtatni fogok rajta, csak idő kérdése, viszont már az siker, hogy leráztam ma két haverját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése