Schrei

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben Bill már iskolában van, de persze hozza a szokásos formáját. Jó olvasást hozzá! :)

8.: Suliban

A mai nappal elkezdődött a suli, ami nekem egy kis nyugalmat jelent. Legalább amíg ott van, nem csinál semmi hülyeséget; legalább is remélem.

Reggel elvittem a sulihoz, de persze minden lehetséges dolgot kitalált, hogy ne kelljen bemennie.

-          Nem akarok bemenni! Vigyél haza! – most már hisztizik is?

-          Most fogod magad és elindulsz befelé, délután pedig érted jövök! – megpróbálom rövid pórázon tartani, amennyire tudom

-          Hazatalálok…- kezdte a szokásos bunkóságát

-          Nem érdekel….

*Bill szemszöge*

Rohadtul nem érdekel a suli, de apám kedvéért muszáj. Egy pár napot ki kell bírnom aztán úgy is meglépek. Nem fogok én itt maradni a sok sznob között. Tuti nem lesz senki olyan, akivel jól el tudnék lenni. Őszintén szólva soha nem törekedtem a suliban arra, hogy kialakítsak egy baráti kört, mivel soha nem láttam értelmét, ahogy most sem.

Ahogy beléptem a terembe mindenki rám nézett amolyan „Úristen ki ez?” tekintettel, amit már jól ismerek. Egyből a hátsó padokhoz vettem az irányt, mivel eszem ágában nincs, elöl ülni, ott a stréberek szoktak.

-          Jó reggel kívánok mindenkinek! – jött be nyolckor az osztályfőnök

-          Jó reggelt tanárnő!

-          Most lemegyünk az ünnepségre, utána bemutatkozunk egymásnak, mert nem mindenki járt egy iskolába. – nemsokára boszorkány lesz a kedves mosolyából

Az ünnepség alatt persze végig unatkoztam, ami nem is volt csoda. Annyira unalmas és sablonos dumát adott le az igazgató, hogy az valami hihetetlen. Nem kéne álltatni a diákokat azzal, hogy minden oké lesz ebben az évben is, semmivel nehezebb, mint az előző és a többi. Most kilencedikes vagyok, de már utálom ezt a sulit.

Az ünnepség után felmentünk a termünkbe, ahol mindenki bemutatkozott, de én nem akartam. Nincs kedvem jó pofizni velük, nekem megvan a baráti köröm. Persze nem maradhattam ki az ismerkedésből.

-          Hogy hívnak, hány éves vagy és miért ezt a gimnáziumot választottad? – mosolygott a tanárnő

-          Bill, 15, mert apám ezt akarta - nem fogok életrajzot írni neki  

-          Mert apukád ezt akarta? Nem nagyon értem ezt! – mit nem ért?

-          Nekem eszem ágában nem volt suliba jönni, de apám ezt akarta. Legyen neki gyereknap! – ezt a fejet látni kellett volna

-          Tavaly, amikor mentünk nyíltnapra nem téged láttunk?                     

-          Passz, sokan voltunk a másikba is – honnan kéne nekem ezt tudni?

-          Te voltál már kilencedikes? – döbbent le a tanárnő

-          Aha, de buktam szinte mindenből….

Most csak ismerkedtünk a sulival, engem is kérdezgetett az osztályfőnök, de nem nagyon válaszoltam neki, mivel fogalmam nem volt a dolgokról, amiket kérdezett.

Tavaly nem nagyon jártam suliba, amit most se nagyon tervezek, mivel nincs itt keresnivalóm, szerintem.

Ötödik óra után persze apám már várt rám a gimi előtt, ami nekem nem nagyon tetszett. Hazatalálok egyedül is, nem kell kocsival jönni értem, mint valami dedósért.

-          Mondtam, hogy nem kell jönni – szálltam be az autóba

-          Én meg mondtam, hogy nem érdekel!

*Tom szemszöge*

Egész nap azon idegeskedtem, hogy vajon miért fogják kicsapni a suliból már az első nap. Szerencsére túlélte az első napot, és nagyon remélem, hogy a többi négy évet is így fogja kezelni.