2016. február 21., vasárnap

Schrei

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását, amihez jó olvasást kívánok! :)


25.: Kinyírom!

-          Fater….. – nézett rám ijedten Bill
-          Jól hallottam, amit mondtál?
-          Öhm…igen. – hajtotta le a fejét
-          Miért nem szóltál előbb? Bill, már rég elintéztem volna, ha ezt tudom. Ezért volt minden igaz? Nem egészen mondtál igazat a kórházban ugye?

Nem válaszolt, helyette inkább elkezdet sírni.  Mondjuk megértem, hogy nehéz ilyenről beszélni, főleg, hogy ilyen hirtelen törtem rá, viszont nem értem mért nem szólt előbb. Tudja jól, hogy elmondhatta volna, hiszen akkor tettem volna ellene; mondjuk így is fogok.

-          Bill, mióta csinálta ezt? – kérdeztem, miközben átöleltem
-          M..ár ré..ré..góta, ne..nem tu..tu…dom pon…toshan.  – alig bírtam kivenni, hogy mit mond annyira sírt
-          Miért nem szóltál erről? Vagy miért nem jöttél hozzám előbb? – majd megszakadt a szívem, hogy így láttam a fiamat
-          Ne…nem me..mehrtem.

Ezután nem kérdeztem tőle többet, hagytam, hogy kisírja magát a karjaimba. Nem láttam értelmét, hisz úgy sem értettem teljesen a mondanivalóját. Miközben nyugtattam elhatároztam, hogy Robert ezért meg fog fizetni, de nagyon. Jól sejtettem már az elején, hogy valami nem stimmel ezzel a pasival; de, hogy ennyire azt nem gondoltam. 
Ahogy telt az idő egyre idegesebb lettem, és ez betudható volt annak is, hogy Bill nem nagyon tudott megnyugodni.

-           Mit akarsz vele csinálni?  - kérdezte váratlanul Bill  
-          Nem tudom. Először is le kéne nyugodnom, mert ha így megyek oda, akkor szerintem a hullaszállító jön érte. Aztán nem tudom mi lesz, de valószínű balhé.
-          Csak anyut ne bántsd! Ő nem tud róla, ahogy Kevinen kívül senki.  – most az egyszer tényleg igazat mondott, ahogy láttam

Nem akartam nagyon bántani csak egy kicsit megszorongatni Robertet, mert ilyet nem tehet meg, akármilyen nagy embernek képzeli magát.  Miután Bill kellően lenyugodott elmentem a szobámba, hogy átöltözzek és valahogy emberi formám legyen ezek után.  Tudom, hogy jobb lett volna a rendőrséget hívni, de senki nem hitt volna Billnek, így meg biztos, hogy megkapja a méltó büntetését.  Na, jó ez úgy hangozott, mint egy mesének a vége.

-          Apu, nem lehetne inkább a rendőrség? Nem akarom, hogy bajba kerülj… - most meg aggódik, ez hihetetlen
-          Nem! – közöltem vele, mintha csak az kérdezte volna, hogy esik-e az eső
-          De akkor legalább ne nyírd ki!
-          De kinyírom! Ilyet senki nem tehet meg veled semmiképpen.
 Miután letudtuk ezt a kis beszélgetést elindultam Leonáékhoz, hogy helyre tegyem ezt a kis…., szóval Robertet.

 Miközben vezettem elgondolkodtam egy kicsit. Vajon mióta csinálta Billel és főleg miket? Akarom én egyáltalán tudni? Nem hiszem, mert akkor tényleg megölöm. Talán jobb is, hogy most derül ki, minthogy akkor, amikor Leona bejelentette, hogy férjhez megy, ehhez a kis f.szhoz. Mondjuk szerintem így is rám hívja a rendőröket, de nem érdekel, legalább Robertet is elviszek és lecsukják. szép hosszú időre. Mondjuk, ha rajtam múlik akkor én megkímélem a börtöntől, a temetőtől viszont nem.
Amikor odaértem a volt barátnőm lakásához várnom kellett egy kicsit, hogy lenyugodjak, mert miközben gondolkodtam még jobban felhúztam magam. Pár perc múlva viszont összeszedtem magam annyira, hogy be tudjak menni, viszont akkor észrevettem egy autót, ami még ott állt előttük. Jelen esetben viszont az se érdekelt volna, ha az angol királynő van itt személyesen.
Miután becsöngettem halottam, hogy valaki elindul és ajtót nyit; hát persze, hogy Leona volt az.

-          Szia, most abszolút nem alkalmas, itt vannak a szüleim és Roberté is. Majd máskor beszélünk!
-          K.vára nem érdekel, hogy ki van itt! – mondtam majd félrelöktem az ajtóból az exemet, de nem annyira, hogy elessen vagy baja legyen
-          Tom azonnal menj ki! – kiabált Leona, de már késő volt

Becsörtettem a házba, a nappaliba, ahol tényleg ott ültek az említett vendégek, de nem érdekelt.
-     Te sosem értesz a szép szóból? – nevetett fölényesen Robert, miközben felállt, amivel nekem csak megkönnyítette a helyzetemet
-          Mit akarsz már megint? – jött utánam Leona is
-       Csak ennyit! – ebben a pillanatban fordultam vissza Robert felé, majd teljes erőmből, ököllel megütöttem

 Erre persze Leona felsikoltott, a szülők pedig felálltak, de gondolom azt csak az ijedségtől volt, mondjuk, mit szeretne kezdeni velem két tata.?  Leütnek? Na, azt megnézem, de még azt is, hogy Robert felkel a padlóról

-          Mi a fenét csinálsz? Normális vagy? – hüledezett Leona, miközben próbálta összekaparni a vőlegényét
-        Tökéletesen normális vagyok. Viszont ez a…. söpredék kicsit sem! Amíg ez a sz.rházi veled van, a fiadtól búcsúzz el, maximum, csak akkor láthatod, ha ott vagyok mellette! – miután ezt elmondtam indultam volna kifelé, de Le megállított
-          Mi az, hogy nem látom a saját fiamat? – üvöltött a képembe
-     Kérdezd a leendő férjedet, drága! – mondtam, majd kirántottam a kezem a „szorításából”
-        Robert, miről beszél Tom? – nézett a kanapén vérző orral és felrepedt ajakkal ülő Robertre
-    Nem tudom, miről beszél! Nem csináltam semmit, nem értem, hogy mit képzel magáról. Viszont azt tudom, hogy fel leszel jelentve! – mondta az utolsó mondatot nekem szegezve
-  Leona, ha egy kicsit is hiszel Billnek, akkor mindent meg fogsz érteni. Kivételesen nem hazudik, mert ilyen állapotban még soha nem láttam és soha nem is akarom újra. Egyébként ki az a Kevin?
-    Mi történt Billel? Ugye jól van? A legjobb barátja, aki hál’ Istennek nem züllött srác. Miért?
-       Tök véletlenül meghallottam a beszélgetésüket és Kevinnek mondta, hogy én nem tudhatom meg azt a dolgot. –szándékosan nem mondtam ki
-   Milyen dolgot? Tom, idejössz és leütöd a vőlegényemet, de semmit nem mondasz!
-     Tudtad, hogy a Te drága egyetlen hős, minta férfi, vőlegényed erőszakoskodott Billel, nem is egyszer?
-        Ezt most találod ki! – nézett Leona döbbenten, ami azt jelentette, hogy egy ici-picit hitt nekem
-      Valószínű! Lehet, hogy soha nem kedveltem ezt a taplót, de ilyet nem tennék, ha nem lenne igaz! Kérdezd meg Billt, nem fog hazudni!
-          Ne higgy neki! Szeretem Billt, hisz tudod, soha nem bántanám!
-          Kuss! – azt hiszem, az orra reccsen egy hatalmasat az öklöm miatt
-     Ne nekem higgyj, hanem a fiadnak, Leona, aki a kis…, faszid miatt vált drogossá és keveredett ekkora bajba! Gondolkodj, hogy kinek a pártján állsz!


Ezután ott hagytam, hadd gondolkodjon el a dolgian, meg azért is, mert féltem, hogy tényleg nagyobb bajt okozok, és akkor tutira elveszik a fiamat tőlem, pedig most van a legnagyobb szüksége rám. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése